Elérkezett a kieséses szakasz is, és az olasz válogatott az angolokkal játszik negyeddöntőt. Ez önmagában még nem olyan jó, de ha egy kicsit körülnézünk az angol foci háza táján, akkor azért nem is rossz. Az angol foci alapvetően jó, hiszen az övék a legerősebb bajnokság, és a keret összes tagja onnan jön, vagyis megvan a hazai alap. (Ebben az olaszok a másodikak, a keretből csak Balotelli nem otthon játszik – Sirigut most felejtsük el – a harmadik pedig roppant érdekes módon az ukrán válogatott.) Viszont a válogatottjuk nem a legkorszerűbb, gondolok itt elsősorban a 4-4-2-es felállásra, amihez olyan görcsösen ragaszkodnak.

És ez nem csak jól hangzik, hanem tényleg így van, figyeltem az ukránok elleni első félidőben. (Az angol hagyományok kimondják, hogy 4-4-2-t kell játszani, középen Gerrarddal és Lamparddal. Kár, hogy utóbbi most sérült.) Ez a rendszer idejétmúlt, a mai fociban már inkább az eredmény őrzésére és kontrázásra használják. Bár arra azért elég jó. (link) Viszont aki az olasz válogatottat így akarja megverni, az komplett hülye, mert ha valaki beáll az olaszok ellen, azzal azonnal aláírást kanyarít a 0-0-hoz. (Gondolok itt az olaszokkal egyenlő vagy náluk erősebb csapatokra, természetesen.) És az angolok különben sem egy bekkelős nép, vagyis hiába állnak fel egy védekező felállásban, nem védekeznek vele. Ezzel pedig komolyan sebezhetőek lesznek.

Igaz, eddig jól muzsikálnak. Hét ponttal jutottak tovább a csoportból, annyit szereztek mint a spanyolok. De azért ennek ellenére nincs meg bennük az átütő erő, megverték a svédeket, de csak Walcott gyorsasága miatt, a franciákkal nem tudtak mit kezdeni, az ukránok ellen meg ismerjük a körülményeket. Úgyhogy hiába gondolják sokan, hogy erős az angol válogatott, annyira azért nem az. És Rooney sem akkora király mint hiszik, azt a helyzetet onnan még Montolivo is befejelte volna.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy hogyan dönt a felállás ügyében Prandelli: visszatér az olasz focihoz és a játékosokhoz jobban illeszkedő 3-5-2-höz, vagy pedig marad az utolsó meccsen alkalmazott 4-3-1-2-nél? Utóbbihoz nincs trequartista, győzelmet azonban mégis ez hozott. Emellett szól Chiellini sérülése is, ugyanis így nem kell De Rossit hátrább vinni, fel lehet állni Barzagli-Bonucci belső kettőssel is.

Viszont minden más körülmény szinte könyörög a 3-5-2-ért. Egyrészt végre van egy rendes bal wingback, Balzaretti személyében. Másrészt ez a formáció alkalmas igazán a kontrákra, és az angolokat így a legkönnyebb megverni. Harmadrészt nem kell ide trequartista, az a játékos, ami nincs a keretben. Negyedrészt (van ilyen szó?) a spanyolok ellen működött, és ami a spanyolok ellen működik, annak nem lehet sok baja.

A kezdő tehát nem egyértelmű, de azért vannak olyan alapelemek, amiket nem befolyásol, hogy épp mi a felállás. A legfontosabb természetesen az, hogy Pirlónak mennyi helye lesz. Egy biztos, bárhogy is áll majd fel Prandelli: a középpálya közepén emberelőnyben lesznek az olaszok. Ez a hármas ugyanis felállástól függetlenül biztosan fent lesz majd, és ha őszintén magunkba nézünk, egyáltalán nem rosszabb a De Rossi-Marchisio kettős a Gerrard-Parkernél. Sőt. A széleken folyó harc is Prandellitől függ, a 4-3-1-2-ben az angolok fogják uralni, egyszerűen mert létszámfölényben lesznek (bár Marchsio és De Rossi nyilván segítenek majd ki, nekik inkább középre kell figyelni) a 3-5-2-ben viszont ez nem is biztos. Bár ott is csak egy-egy ember van a széleken, azért sokkal jobban le tudja védekezni egy wingback, mint egy fullback. Itt akár megjegyezhetjük, hogy kaphatna Maggio még egy utolsó utáni esélyt is.

Úgyhogy mindent összevetve, az angol futball él, de a játékrendszer halódik, és ezt kell kihasználnia Olaszország válogatottjának. Bár nem szép dolog a földön fekvőbe rúgni, azért hasznos tud lenni, főleg ha épp most vert le három másikat. Forza Italia, az elődöntő teljesíthető!